Isten nyomában Morgan Freeman-nel 1. rész - (magyar szinkronnal)

Élet a halál után

Mi történik velünk a halálunk után? Hova kerülünk? Van olyan része a lényünknek, mely tovább él? Morgan Freeman a filmben e kérdésekre keres választ halálból visszatért emberekkel és a nagy világ vallások képviselőivel beszélgetve.

-Mi van a halál után?

 Honnan is tudhatnánk!?

 Egyesek úgy vélik tudják, mert már álltak a halál küszöbén.

 David Benett volt kutató búvár is közéjük tartozik.

-Most melyiket nézi?

-Azt az ablakot, aminek Jézus van az alsó sarkában.

-Lecsillapítja a vihart.

-1983-ban Kalifornia partjainál volt egy vihar, 8-9 méteres hullámokkal, úgyhogy  elindultunk a kikötőbe.

 Hirtelen lezuhantunk egy kilenc méteres hullámról.

 Csak így, és leértünk.

 Amikor felnéztem, láttam, hogy jön a következő hullám, és pont felettünk van.

 A hajó orrában voltam.

 A hullám a tengerbe taszított.

 Úgy dobált ide-oda a víz, mint egy rongybabát.

 Egy ideig visszatartod a levegőt.

 Aztán eljön az a pont, amikor nem bírod, és sós vizet lélegzel be.

 És ez elég erőszakos módja a halálnak.

-Tudja milyen mély volt?

-Nem tudom.

 Akkor már egyáltalán nem voltam tudatában a testemnek és az óceánnak.

 Majd megláttam a fényt.

 Azt a... sok-sok milliónyi "fény szilánkot".

 Különféle színekben pompáztak, táncoltak és kavarogtak.

 Mégis, mintha teljes összhangban lennének.

 És végtelen volt.

-Mire gondolt? vagy csak megtapasztalta ezt az érzést?

-Nos, azt tudtam, hogy már nem Kansas-ben vagyok.

 Tudtam, hogy kiléptem a testemből, és ahogy közeledtem a fény felé, úgy éreztem,  mintha... mintha hazatérnék.

 És ez a kapcsolat sokkal mélyebb volt, mint bármelyik itt megélt kapcsolatom.

 Aztán eljutottam arra a pontra, amikor... amikor a több milliónyi "fényszilánk"  megszólalt.

 Azt mondták:

 Még nem jött el az időm.

 Vissza kell mennem, mert célom van.

 Néztem a testem és megigézett.

 Mert tudtam, hogy visszamegyek abba a testbe.

 Akkor jött a hullám. Nekicsapta a testemet a roncsnak, és kipréselt valamennyi vizet a  tüdőmből.

 Ekkor tértem vissza a testembe.

-Körülbelül, mennyi ideig volt a vízben?

-A legénység tagjai kerestek, és azt mondták, hogy 15-18 percet töltöttem a víz alatt.

-15-18 perc?

-Igen.

-15-18 percig volt levegő nélkül?

-Igen.

-Értem.

-David, amit elmesélt nekem, az egészen elképesztő.

 Arra késztette, hogy higgyen a túlvilágban?

-Hiszek a túlvilágban.

 Hiszem, hogy a lényünk, a lelkünk, vagy nevezzük akárminek, tovább él.

 És, hogy van lehetőségünk visszajönni.

 Korábban soha nem gondoltam erre.

 Egyszerűen nem foglalkoztam a kérdéssel.

-Itt ülünk ebben a székesegyházban.

 Nem említette Istent.

-Az a fény... az a fény volt nekem Isten.

 Az volt Isten.

-Szóval, az üzenet Istentől vált.?

-Igen.

 És úgy gondolom, hogy ez a spiritualitás minden hitben megtalálható.

 Már nem szorítkozom egyetlen hitre.

 Arra törekszem, hogy otthon a könyvtáramban minden hit képviselve legyen.

-Ahogy én is.